Lamin Jassey bemutatja Gunjur halászfalujának sorsát, melynek lakói évszázadok óta szoros kapcsolatban élnek a tengerrel. Egy újonnan létesített halételgyár komoly változásokat idézett elő: hirtelen csökkent a halállomány, és a mindennapi kenyérkereset is veszélybe került.
A gyár működése számos ígérettel kecsegtetett – munkahelyek, infrastruktúra-fejlesztés, új piac –, ám ezek közül szinte semmi sem valósult meg. Ehelyett a helyiek fő fehérjeforrását, az apró pelágikus halakat, a gyár exportálja, miközben a közösség tagjai szegénységgel, munkanélküliséggel és elvándorlással küzdenek.
Különösen súlyos gondot okozott, hogy a helyi nők és fiatalok elveszítették megélhetésüket, a szennyezés pedig elrettentette a turistákat, és egészségügyi problémákat is okozott. A falubeliek próbáltak fellépni a káros gyári működéssel szemben, de sokszor jogi következményekkel kellett szembenézniük.
Egy újabb csapásként nemzetközi halászati egyezmények engedélyezték európai és kínai hajók számára a kifosztott vizek további kizsákmányolását, így a hal drágábbá és elérhetetlenné vált, az emberek étrendje kényszerűen importált csirkehúsra állt át. Felvetődik a kérdés: hogyan tudja egy helyi közösség megvédeni erőforrásait a globális érdekekkel szemben, és mi lehet a kiút ebből a fenntarthatatlan helyzetből?
