Guenther Steiner őszintén mesél távozásának körülményeiről a Haas Formula–1-es csapat éléről. A beszélgetés során kitér saját víziója és a tulajdonosok elgondolásainak különbségére, valamint arra, hogyan vezettek ezek feszültségekhez és végül egy telefonos elbocsátáshoz a szupermarket sonkapultjánál állva.
Felmerül a kérdés, mennyiben torzította a „Drive to Survive” dokumentumsorozat a róla alkotott nyilvános képet, illetve hogy szenvedélyes vezetői személyiségének mennyire volt előnye vagy hátránya a stáb és a bajnokság sikeres működtetésében.
Kiderül, miként próbált meg újító stratégiát vinni a Haas csapatba, hiszen a siker eléréséhez gyakran a nagyokkal való együttműködésre, a szabályok kreatív értelmezésére és az ego háttérbe szorítására volt szükség. Steiner reflektál arra is, hogy a célok és a megvalósíthatóság határán hogyan jelentek meg a folyamatos frusztrációk és kudarcérzetek.
A beszélgetés ráirányítja a figyelmet arra, hogyan lehet egy új csapatnál vagy sportágban, például a MotoGP-ben, alkalmazni a korábbi tapasztalatokat, illetve milyen vezetői és szervezeti kultúrát igyekszik továbbadni Steiner. Véleménye szerint a siker alapja az őszinteség, az önreflexió, és az, hogy ne ragadjunk le a múltban, hanem mindig előre tekintsünk.
