1946-ban az Egyesült Államok titkos ajánlatot tett Dániának Grönland megvásárlására, 100 millió dollár aranyban – de a sziget nem volt eladó. Hasonló törekvések és érvek napjainkig visszatérnek, mind geopolitikai, mind gazdasági szempontok mentén. A kérdés, hogyan lehet árazni egy olyan területet, amelyet stratégiai fontosságúnak tartanak egy egész földrész biztonsága szempontjából, a mai napig aktuális.
Donald Trump elnök 2019-ben, majd újra 2024-es újraválasztása után ismét felvetette Grönland megvásárlásának lehetőségét, részben az amerikai nemzetbiztonság és a nyugati félteke befolyásának megerősítésének szándékával. Közben Grönland egyre inkább szeretné diverzifikálni gazdaságát, nyitna a turizmus, a bányászat és a nemzetközi kapcsolatok felé, de ezek bővülését az infrastruktúra hiánya és a kemény éghajlat hátráltatja.
A sziget stratégiai elhelyezkedése kulcsfontosságú a rakéta- és hajózóútvonalak ellenőrzéséhez, különösen az orosz és kínai aktivitások erősödő jelenlétével az Északi-sarkvidéken. Az amerikai Pituffik űrbázis már működik itt, Trump azonban egy nagyszabású „arany kupola” védelmi rendszerrel egészítené ki a régió hadászati védelmét.
A nyersanyagok, főként a ritkaföldfém-készletek is érdeklődés tárgyát képezik, ám a kitermelés körülményei – a nehéz földrajzi viszonyok, csekély infrastruktúra és alacsony munkaerő-kínálat – komoly akadályokat jelentenek. A helyiek gazdaságilag önállóbbá válnának, ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy saját jövőjüket maguk szeretnék meghatározni, és idegen befolyástól függetlenül kívánják megőrizni környezetüket és kultúrájukat.
A NATO és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok is fókuszba kerülnek, különös tekintettel arra, milyen geopolitikai következménye lehetne, ha Grönland sorsa valóban megváltozna. A globális arktiszi stratégia, az európai biztonság és a környezeti értékek kérdéseit tárgyalva az alkotók olyan dilemmákra hívják fel a figyelmet, amelyek túlmutatnak a puszta pénzügyi értékelésen.
