2014-ben egy ősi szupernóva-robbanás elektromágneses jeleit rögzítette a Hubble Űrteleszkóp, amelyek különleges módon, többszörösen megjelenve jutottak el hozzánk a gravitációs lencsehhatás miatt. Ezek a megfigyelések lehetőséget nyújtottak az univerzum tágulásának pontosabb mérésére, különös tekintettel a titokzatos sötét energiára.
Az epizód érdekes kérdéseket vet fel az univerzum tágulási sebességével kapcsolatban. Különböző mérési eljárásokat mutat be, mint a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás, valamint szupernóvák és kvazárok időbeli fényességváltozásának vizsgálata erős gravitációs lencséken keresztül.
A videó kitér a Hubble-állandó meghatározásának nehézségeire és a különböző módszerek közötti eltérésekből eredő „Hubble-feszültség” problémára. Kiemeli, hogy a jelenlegi világegyetemet leíró modellek talán nem teljesek, hiszen a mérések következetesen különböző eredményeket adnak.
Részletesen elemzi, hogyan lehet a gravitációsan lencsézett kvazárok és szupernóvák segítségével, azok fényességmintázatának időbeli csúszásait mérve, függetlenül meghatározni a tágulás ütemét. Ezzel új irányt kínálnak a sötét energia természetének feltárására, miközben számos technikai és elméleti akadály is felmerül, amelyek megoldása előtt áll a csillagászati közösség.
A Rubin Obszervatórium és más jövőbeli műszerek várható áttöréseiről is szó esik, amelyek potenciálisan ezerszeresére növelik az ilyen tesztekhez felhasználható égi objektumok számát. Mindez új reményt adhat a kozmológiai állandók és így az univerzumunk történetének pontosabb megfejtéséhez.
