Kurt Gödel legendásan híres lett arról, hogy alapjaiban rengette meg a tudomány számos területét: leginkább a matematikai logikában hozott forradalmi változásokat az eldönthetetlenségi tétellel, de barátsága Einsteinnel újabb meglepetéseket tartogatott.
A fizika egyik legizgalmasabb kérdésével, az időutazás lehetőségével is foglalkozott – ráadásul épp Einstein által megalkotott általános relativitáselméletet kezdte boncolgatni. Kutatása során Gödel egy különleges megoldást talált az Einstein-egyenletekre: egy olyan világegyetemet, ahol a téridő sodródása miatt minden pontban lehetőség nyílik az időben visszafelé haladásra, tehát az ok-okozati kapcsolatok felborulnak.
Eddig ismert időutazás-szerű megoldásoknál általában „lehetetlen” feltételeket – például negatív energiasűrűséget – kellett bevezetni, amelyeket könnyű kizárni matematikai korlátozásokkal. Ám Gödel univerzuma minden ilyen ‘varázstrükk’ nélkül működik: csupán az egész téridőbe beágyazott forgás (frame dragging) teszi lehetővé a zárt, időbe visszaforduló görbéket.
Felmerül a kérdés: vajon hogyan alakíthatja át egy ilyen univerzum az ok és okozat, múlt és jövő fogalmait? Mit jelenthet ez a fizika alapvető determinisztikus felfogására nézve, és vajon mit tehetnek a tudósok, hogy az általános relativitáselmélet ‘furcsa’ megoldásait kezelni tudják?
