Az alkotó egy új horror kisregény megírásáról számol be, amely eredetileg forgatókönyvként született. Megosztja, hogyan váltott át a filmes világból az irodalomra, hangsúlyozva, hogy számára a történetmesélés mindig is a legfontosabb volt, függetlenül a formátumtól.
Egy központi téma rajzolódik ki: a nosztalgia sötétebb oldala. A történet főhőse, Dante, visszavágyik egy gyermekkori élmény helyszínére, egy elhagyatott vidámparkba. A múltban egy félelmetes sárkánnyal teli barlangvasút utolsó kamráját nem volt bátorsága végigjárni társaival – ez a befejezetlenség érzése azóta is kísérti.
Felnőttként Dante úgy dönt, hogy barátaival együtt visszatér az immár lepusztult, elhagyatott parkba, hogy szembenézzen gyermekkori félelmeivel. A romos animatronikus figurák látványa és az elhagyott környezet különleges, baljós hangulatot kölcsönöz a történetnek, miközben a nosztalgia és a fel nem dolgozott múlt kérdései merülnek fel.
Az író elgondolkodik azon, hogyan ad a könyvírás teljes kreatív szabadságot: nincs szükség költségvetésre, stábokra vagy helyszínekre, csupán a képzelet szab határokat. Példaként említi, milyen más hatást kelt a film és a könyv formátuma, kiemelve, hogy a könyvben mélyebben megmutathatja a szereplők dilemmáit és gondolatait.
