A tartalom középpontjában egy különleges, nosztalgikus „mémfilm” áll, amelyet a résztvevők ironikus humorral és élénk megjegyzésekkel kísérnek végig. A beszélgetés során felelevenednek gyermekkori emlékek a régi oktatóvideójátékokról, és összehasonlítják a film stílusát az ezekben megfigyelt, elnagyolt animációs megoldásokkal.
A filmben megjelenő karakterek között ott van Stravinsky, a „kis vakond” (akit valójában sokan inkább vakként vagy gopherként azonosítanak), misztikus helyszínek, valamint olyan furcsa és emlékezetes figurák, mint a Globglogabgalab. Vita tárgyát képezik a karakterek valódi jelentései, metaforái és a világ, amelyben mozognak. Az alkotók szarkasztikusan reflektálnak arra, hogy a mű sokak szerint valamiféle bibliai üzenetet próbál közvetíteni.
Éles kritika éri a történetvezetést, a vizuális stílust, valamint a zenéket is – habár néhány dal meglepően pozitív visszhangot kap. Felmerülnek érdekes kérdések arról, hogyan befolyásolja a fogyasztott tartalom a személyiséget vagy a szellemiséget, és hogy vajon milyen metaforákat rejt a mű (például, hogyan vezet a rossz könyvek „elfogyasztása” szellemi leépüléshez).
A beszélgetés során külön figyelmet kap az alkotás mozgóképes abszurditása, a karakterek váltakozó, néha bizarr átalakulásai, valamint a történet egyszerre komikus és elgondolkodtató részletei. Felvetődnek kérdések arról is, vajon tényleg csak a „helyes” könyvek olvasása vezet-e jóra, illetve hogy a mű mennyire használható szatirikus, ironikus önreflexióként a mai tartalomfogyasztási szokásainkra.
