Bolygónk ősi múltjának egyik legizgalmasabb rejtélye a valaha élt legnagyobb emberszabású faj, a Gigantopithecus története. Ez az óriás, a modern orangutánokkal rokon majom mintegy 2 millió évvel ezelőtt jelent meg a délkelet-ázsiai esőerdőkben, és több százezer évig uralta azokat. Fennmaradt maradványai azonban rendkívül hiányosak – csupán néhány fosszilizálódott fog és állkapocs segítségével próbálják a tudósok rekonstruálni kinézetét és életmódját.
Az eddigi leletek alapján a Gigantopithecus valóban hatalmas lehetett, a modern gorilláknál is nagyobb testalkattal rendelkezett. Arról azonban komoly viták folynak, hogy pontosan mekkora lehetett, hiszen a csontváz nagy része hiányzik. A kutatók azt is vizsgálják, hogy mi vezetett e különös óriás kihalásához – vajon a klímaváltozás tette próbára alkalmazkodóképességét, vagy az emberi ősök is szerepet játszhattak eltűnésében?
Felmerül a kérdés: találkozhattak-e ősi emberfajok a Gigantopithecusszal? Paleo-művészek gyakran elképzelik ezeknek a találkozásoknak a jeleneteit, még ha közvetlen bizonyítékunk nincs is rá. Régészeti leletek alapján elképzelhető, hogy éltek egy időben és egyazon területen, de az ilyen összefonódások tényleges nyomai továbbra is rejtve maradnak.
Az óriás emberszabásúhoz számos kriptozoológiai történet is kapcsolódik: egyesek például a Yeti vagy a Bigfoot legendáiban látják továbbélni a Gigantopithecus emlékét. Tudósok és amatőr kutatók körében is népszerűek ezek a fantáziák, mégis a valósághoz közelebb álló szakvélemények szerint inkább a tudományos rejtélyekkel érdemes foglalkozni, mint a mítoszokkal.
