Világszerte az emberek mindössze 10%-a jut hozzá a szükséges szervhez, miközben a fennmaradó 90% szervhiány miatt várakozik vagy elesik a transzplantáció lehetőségétől. Ez a megdöbbentő arány vezette a tudományos közösséget ahhoz a felismeréshez, hogy alternatív forrásokat kell találni, így került előtérbe a genetikailag módosított sertések szerveinek felhasználása.
A sertések kiválasztásának oka többféle: szerveik mérete és élettani tulajdonságai hasonlítanak az emberéhez, ugyanakkor kevésbé jelentkezik náluk az az etikai és fertőzésveszély, amely az emberszabású majmok esetében fennállna. Emellett a sertéseket nagyüzemi körülmények között is könnyedén lehet tenyészteni, ami elengedhetetlen az ellátás folyamatos biztosításához.
A technológiai fejlődés mára lehetővé tette, hogy a sertések génállományát precízen módosítsák: például eltávolítják azokat a sejtfelszíni cukrokat, amelyek heves immunreakciót válthatnának ki az emberben, vagy beültetnek humán géneket, hogy az új szerv jobban működjön az emberi szervezetben. Az eljárás így nemcsak technológiai, hanem erkölcsi dilemmákat is felvet – vajon mennyire elfogadható egy állatot kizárólag orvosi célokra tenyészteni?
Felmerül az is, mennyiben érzik az emberek „idegennek” a gondolatot, hogy sertésből származó szerv éljen bennük, illetve mi lesz a jövőben: vajon a sertésszervek szervdonációs normává válhatnak, vagy hamarosan még innovatívabb megoldások jelennek meg?
