Érdekes paradoxonnal indul az elemzés: miért rendelkezik a legregeneratívabb, kvázi halhatatlan és daganatellenálló élőlény a legkaotikusabb genetikával? Az előadás során szó esik arról, hogy a planáriák genomja messze nem stabil, sőt tele van mutációkkal, mégis elképesztő regenerációs képességekkel bírnak.
A beszélgetés során felmerül, hogy a hagyományos evolúciós elmélet szerint egy ilyen tulajdonságokkal bíró organizmusnak nagyon tiszta, „hibátlan” genetikai „hardverrel” kellene rendelkeznie. Ehelyett viszont a fejlődési folyamatok valódi problémamegoldó kompetenciát mutatnak, amelyek ellensúlyozzák a genetikai instabilitást.
Szóba kerülnek a különféle szervezetek, mint például a C. elegans férgek, emlősök, szalamandrák és a planária, összehasonlítva azok regenerációs képességeit és genomjának rendezettségét. Érdekes kérdéseket vetnek fel a genetikai káosz és a biológiai komplexitás kapcsolatáról, valamint arról, hogy a különböző élőlényeknél hogyan zajlik a természetes szelekció, ha a fejlődési kompetencia elrejti a genetikai hibákat.
További témaként megjelenik, hogyan befolyásolja a környezet és az ökológiai tényezők az evolúciós utak alakulását, illetve hogy miért nem minden faj választja a planáriák stratégiáját. Ráadásul a kísérletek és példák rávilágítanak a fejlődési „memóriák” és bármelyik generációban újra döntéshelyzet elé kerülő sejtek szerepére.
