Az utóbbi években világszerte megfigyelhető egy jelentős vagyonátrendeződés, amelyet gyakran az emberiség történelmének legnagyobb vagyontranszferének neveznek. Ennek középpontjában az áll, hogy a millenniumi generáció – akik kezdetben anyagilag nehéz helyzetből indultak – a következő évtizedekben óriási, több tízbillió dollárnyi vagyont örökölhetnek a baby boomer szüleiktől és nagyszüleiktől.
Történelmi példák, mint Cornelius Vanderbilt családjának bukása vagy Booth Tarkington „A nagyszerű Ambersonok” című regénye, arra figyelmeztetnek, hogy a generációkon át örökített vagyon könnyen elherdálható rossz döntések, pazarlás és a gazdasági változások következtében.
Gazdasági tanulmányok és statisztikák rámutatnak, hogy az örökségek részesedése a GDP-ben jelentősen ingadozott az elmúlt évszázadban, de mára újra növekvő pályára állt, részben a baby boomer generáció sikerének, illetve a dráguló ingatlanpiaci eszközöknek köszönhetően.
Világszerte eltérően alakul az örökségek szerepe: egyes országokban az önállóan szerzett vagyon dominál, máshol az öröklés egyre hangsúlyosabb forrásává vált a gazdagságnak. A fiatalabb örökösök pénzügyi szokásai is eltérőek, gyakran a korábbi generációktól eltérő pénzügyi eszközökbe és társadalmilag felelősebb vállalatokba fektetnek.
Sok családban konfliktusok forrása lehet az öröklés, továbbá felerősödik a társadalmi egyenlőtlenség kérdése is – miközben a vagyontömeg egyre inkább koncentrálódik, egyesek jelentős előnyt örökölnek, mások viszont alig jutnak hozzá plusz forrásokhoz.
Többek között felmerül, hogy a jelentős ingatlan- és vagyoneszköz-árnövekedés, a csökkenő születési arányszám, valamint a kulturális, társadalmi különbségek miként alakítják a generációk közötti vagyonmozgásokat és hogyan változhatnak a jövő társadalmi viszonyai ezek hatására.
