A társkereső alkalmazások új generációja teljesen átalakítja azt, ahogyan a fiatalok a digitális térben ismerkednek. Két Stanfordból kimaradó fiatal, Celeste Amondaray és Asher Allen olyan platformot hozott létre, amely kilép a megszokott jobbra-balra húzogatásból, és egy sokkal természetesebb, beszélgetés-alapú bevezetővel indítja az ismerkedést. Az első lépésekben mesterséges intelligencia segít, majd a valódi találkozások megszervezése is automatizált, bár nem ingyenes – felmerül a kérdés, hogy hajlandóak-e a fiatal generáció tagjai fizetni egy-egy randevúért, ha valódi élményt kapnak cserébe.
A startup, amely San Franciscóból indult, teljesen új ösztönzési rendszert vezet be: csak akkor keresnek pénzt, ha valóban létrejön személyes találkozás. Érdekes ellentét feszül a ma népszerűnek mondott társkeresők havidíjas modellje és az új, ‘fizess a tényleges randikért’ koncepció között, ami alapvető kérdéseket vet fel arról, hogy valójában kik és miért fizetnek manapság a társkeresésért.
Hasonlóan újító megközelítést alkalmaz a New York-i 222 nevű platform: itt nem egyénenként, hanem csoportosan, vacsorákon ismerkedhetnek az emberek, ahol egy algoritmus hoz létre kompatibilis kisebb csoportokat. Egy esemény során több kapcsolat is kialakulhat – és azonnali, valós visszacsatolás segít a későbbi párosításokban is. A fiatal alapítók úgy látják, hogy a valódi kapcsolatokat és meghitt találkozásokat kereső generáció számára az élmény és a minőség kerül előtérbe, nem pedig a mennyiség vagy az algoritmikus görgetés izgalma.
A témák között felmerül, hogy a Z generáció, bár rengeteg kapcsolatteremtési eszköz áll rendelkezésére, mégis a legmagányosabbnak számít. Vajon az új modellek és élő események képesek lesznek-e tényleg elhozni a várt változást a digitális társkeresés világába?
