1961-ben az amerikai űrkutatás előtt hatalmas cél tűnt fel: eljuttatni embert a Holdra. Az ambiciózus terv kezdetekor a technológiai és tudományos kihívások azonban szinte leküzdhetetlennek tűntek: még az alacsony Föld körüli pályára állás sem volt garantált, nem beszélve két űrhajó randevújáról és dokkolásáról egy idegen égitesten.
Egy kis NASA-csoport mégis hitt abban, hogy a lehetetlennek hitt műveleteket is végre lehet hajtani. Így született meg a Gemini-program, amely az Apollót megelőzően megoldotta a sétát a világűrben, a hosszú távú űrutazást és a pályán történő űrhajó-közelítést. Mindezt számos technikai újítással és néha veszélyes, kísérleti eljárásokkal – például mérgező üzemanyagú rakétákkal és teljesen új űrruhákkal – oldották meg.
A történet során megismerhetjük a Mercury és az újabb, kétszemélyes Gemini űrkabin fejlesztését, az ejtőernyők helyett tervezett Rogallo-szárny próbálkozásait, valamint az első ejektorülések alkalmazásának kockázatait. Pilóták, mérnökök és űrhajósok versenyt futottak az idővel és egymással, miközben balesetek, váratlan meghibásodások és tragikus események is nehezítették a folyamatot.
Kiderül, hogy milyen mérnöki módszerekkel küzdötték le az űrséta során felmerült problémákat, és hogyan segített az új kiképzési módszer – például a víz alatti próbák – egy használható űrbéli munkavégzés kialakításában. A Gemini végül megteremtette az alapjait a holdraszállásnak, a nemzetközi űrállomásokon végzett karbantartásnak, sőt, olyan űrkutatási műveleteknek is, amelyek még a Marsot is célba vehetik.
Ebben az epizódban azonban még messze vagyunk a végső siker igazolásától – a súlyos technikai kihívások, az emberi kitartás és a gyorsan fejlődő űrtechnika szinte minden egyes repülésen újabb kérdéseket vetnek fel: Vajon mennyire lehet megbízni a rakéta- és űrhajó-technikában? Hogyan lesznek az űrhajósok képesek huzamosabb ideig életben maradni a világűrben? És vajon sikerül-e tökéletesen kivitelezni mindazokat a bonyolult manővereket, amelyek nélkülözhetetlenek a Hold eléréséhez?
