Ebben az elemzésben két népszerű mesterséges intelligencia nyelvi modell, a Gemini 3 és a GPT 5.1 íráskészségét vetik össze. A készítő részletesen bemutatja, hogyan tesztelte ezeket a modelleket különféle kreatív írási feladatokon — kezdve a jelenetvázlat megalkotásától, a fejezetek első változatainak megszövegezésén át, az úgynevezett fejlesztési tervek létrehozásáig, majd a szövegek javított, végső változatának elkészítéséig.
Érdekes kérdésként merül fel, hogy bizonyos lépésekhez valóban szükség van-e a legkorszerűbb, drága modellekre, vagy sok esetben elegendő lehet olcsóbb, kevésbé fejlett megoldás is. Szintén szóba kerül, hogy az egyes nagy nyelvmodellek (például Gemini vagy Claude Opus) saját stílusbeli erősségei miként befolyásolhatják az írásművek hangulatát — egyes modellek például jobban illenek akciódús vagy emocionális, mások pedig hétköznapi, részletező jelenetekhez.
A tesztelés során feltűnő különbségek rajzolódnak ki a modellek által produkált szövegek minőségében és stilisztikai jellemzőiben is. Kifejezetten érdekes megfigyelés, hogy a Gemini 3 néha váratlan, a háttérinformációkból logikusan levezethető részletekkel bővíti az adott jelenetet — például egy hideg szobában vékony jégréteget tesz a mosdótál vízére. A GPT 5.1 viszont gyakran túlrészletez, illetve nem mindig érzi a szöveg tempóját, hogy mikor mennyire érdemes elidőzni az egyes leírásokban.
A szerző felveti annak lehetőségét, hogy a hatékonyabb alkotói folyamat érdekében érdemes lehet a különböző modellek erősségeit tudatosan, szelektíven kihasználni. Ez arra utal, hogy a jövőben akár jelenetről jelenetre, jelenettípushoz igazítva is váltani lehet a különféle AI-modellek között, hogy az írói célokhoz leginkább illő szövegek szülessenek.
