Az utóbbi napokban nagy port kavart egy cikk, amelynek középpontjában a brooklyni indie rock zenekar, a Geese áll. A Wired magazin megkérdőjelezte a zenekar hirtelen népszerűségének eredetét, és felvetette, vajon a siker mögött manipulatív marketingstratégiák állnak-e.
A cikk kitér arra, hogy a Geese-t olyan digitális marketingcéggel hozták összefüggésbe, amelyet azzal vádolnak, hogy mesterséges eszközökkel, hamis felhasználói interakciókkal és manipulált közösségi médiás jelenléttel turbózta fel a zenekar online hírnevét. Egyes rajongók emiatt csalódottnak érezték magukat, sokan pedig azt hangoztatják, hogy a zenekar egy „industry plant”, vagyis iparági háttértámogatással feltornázott műsiker.
Az elhangzottak szélesebb zenei és iparági kérdéseket is boncolgatnak: valóságos lehet-e a gyors siker? Mit jelent az „industry plant” fogalma valójában? Vagy egyszerűen a modern marketing természetes része az ilyenfajta promóció? Mennyit számítanak az online számok, például a Spotify-lejátszások magas vagy alacsony arányai egy zenekar valós népszerűségének értékelésében?
További összehasonlításokat is találunk: például más előadók, mint Maro, akik hasonló hallgatottsági mutatókkal rendelkeznek, mégsem kapnak kiugró médiamegjelenést vagy rangos fellépési lehetőségeket. Végül felvetődik, hogy a különféle promóciós módszerek – legyenek azok huszonéves street team-ek vagy napjaink digitális stratégiái – vajon mennyivel mások, mint a ma vádolt technikák. Ezek a dilemmák izgalmas beszélgetéseket indíthatnak el a zenepiacon belül és azon kívül is.
