Az ipari gázturbinák rotorlapátjai olyan szélsőséges körülmények között működnek, amelyekhez szinte semmilyen hagyományos fém nem elegendő. Ezeknek az alkatrészeknek ki kell bírniuk akár 1600 Celsius-fokos hőmérsékletet és több tízezer óra üzemidőt, miközben többszörös nagy nyomás és centrifugális erő próbálja alakjukat megváltoztatni.
Izgalmas kérdés, hogy milyen anyag képes túlélni ilyen extrém körülményeket – a válasz a különleges nikkelalapú szuperötvözetekben keresendő, amelyeket vákuumolvasztás, irányított szilárdulás és kristálynövesztés fejlesztése tett lehetővé. Az anyagszerkezet finomhangolása, például az egyszemcsés felépítés, mérföldkőnek számít a tartósság növelésében.
A film kitér arra is, hogyan segítenek a többrétegű hővédő kerámiabevonatok és a bonyolult levegőhűtő csatornák abban, hogy a lapátok hosszú távon is ellenálljanak a hőterhelésnek, valamint bemutatja azokat a technológiai, ipartörténeti áttöréseket, amelyek révén ilyen összetett anyagokat és szerkezeteket valósíthatunk meg.
Felmerül, miként befolyásolják a ritka fémek, mint a rénium, a szuperötvözetek tulajdonságait, és vajon meddig tolhatók még ki anyagaink teljesítőképességének határai. Az is szóba kerül, hogyan csökkenthető a hatékonysági veszteség és milyen kockázatok, anyagszerkezeti hibák (mint a „freckling”, vagyis anyagszemcsésedés) jelentkeznek a gyártás során.
