Az elmúlt évtizedekben a világgazdaság alapja az összekapcsoltság volt, amely minden szereplő számára nagyobb jólétet ígért. A kereskedelem szabaddá vált, az ellátási láncok globális méreteket öltöttek, a tőke, áruk és ötletek szinte akadálytalanul áramlottak.
Napjainkra azonban ez a stabil rendszer megingani látszik, ahogy a geopolitikai feszültségek új kérdéseket és kihívásokat vetnek fel. A kormányok egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a biztonságra, az ellenállóképességre, illetve a stratégiai autonómiára, és számos ország most újraértékeli, hol készülnek a fontos termékek, honnan származnak a kritikus nyersanyagok, valamint hogyan védhető meg a technológiai fejlődés.
A dekarbonizációs törekvések tovább bonyolítják a helyzetet, hiszen a tiszta energiához szükséges ásványi anyagok kitermelése és feldolgozása koncentráltan, néhány ország kezében összpontosul. Ez tovább növeli a feszültségeket a különböző gazdasági blokkok között.
Közvetlen kereskedelem híján az áruk gyakran más országokon keresztül kerülnek a piacokra, új kereskedelmi útvonalak és szabályozási csaták jönnek létre. A gazdasági centrumok felerősödnek, és a világ többpólusúvá válik, amelyben a rugalmasság és az alkalmazkodóképesség lesznek a legfontosabb erőforrások.
