Drámai jelenetek játszódnak le, miközben ENSZ-jelentések szerint az éhínség már jelen van Gázában. Az emberek az élelmiszersegélyért küzdenek, amelyből sajnos drasztikusan kevés jut el a rászorulókhoz – a segélyelosztó pontok előtt tömegek torlódnak, gyakran kitörő pánik és fegyveres incidensek közepette.
A riport részletesen górcső alá veszi, hogyan vezettek Izrael határozott intézkedései, mint például a teljes blokád és az új, korlátozott segélyelosztási modell bevezetése a helyzet súlyosbodásához. Az ENSZ korábbi, széleskörű elosztási rendszerét néhány, gyakran nem működő központra cserélték, ami kiszolgáltatottá tette a lakosságot.
Folyamatosan felmerül a kérdés, hogy a segélyek eljutását mi akadályozza leginkább: a logisztikai problémák, a katonai bürokrácia vagy más szándékos akadályok. A riportban szereplő szakértők kitérnek arra is, mennyire jelentős az a vád, hogy a segélyeket a Hamasz szervezetten eltéríti, illetve hogy a segélyszervezetek mennyire tudnak ténylegesen segíteni a rászorulókon.
Egy másik hangsúlyos témát képez az a dilemma, hogy milyen nemzetközi nyomás – főleg amerikai részről – lenne szükséges ahhoz, hogy a segélyek áramlása helyreálljon, és a legsúlyosabban érintett gyerekek és családok is megkaphassák a szükséges segítséget.
A beszélgetésekből az is kiderül, milyen orvosi és hosszú távú következményekkel jár a malnutríció tömeges megjelenése, és hogyan próbálnak nemzetközi szervezetek, mint az Orvosok Határok Nélkül, a helyszínen ellátást biztosítani. A kérdések nyitva maradnak: vajon milyen fordulat vagy megoldás vezethet ki ebből a humanitárius krízisből?
