A Game Boy Advance olyan kézikonzol, amely mérföldkőnek számított a hordozható játékplatformok világában. Megjelenésekor, 2001-ben, a videojáték-ipar jelentősen eltért a maitól, a háztartások fő konzoljai pedig technikailag egyértelmű előnyben voltak a hordozható megoldásokhoz képest. Az elődök, mint a Game Boy és a Game Boy Color, korlátozott lehetőségeik ellenére is számos fejlesztői bravúrt hoztak, de a GBA valódi áttörést jelentett.
Az új, 32 bites ARM 7 TDMI processzor lehetővé tette a fejlettebb mesterséges intelligenciát, simább játékmenetet és technikailag összetettebb játékokat, mindezt két ceruzaelemmel táplálva. A memóriakezelés, az egyedi grafikus megoldások (például Mode 7 effektek, mozaik, alpha blending vagy komplex sprite-transzformációk) lehetőséget adtak a fejlesztőknek, hogy minden eddiginél látványosabb 2D – sőt, kompromisszumos 3D – élményeket hozzanak létre.
Külön érdekesség, hogy a GBA teljesen új hardveres logikát vezetett be a Nintendo-nál, amely aztán évtizedekkel későbbi kézikonzolokban is megjelent. Az képformátum és a hardveres adottságok is egyedi fejlesztéseket inspiráltak, legyen szó SNES-adaptációkról vagy exkluzív GBA játékokról. Habár a 3D hardveres gyorsítás nem volt kiemelkedő, néhány fejlesztő – mint például Fernando Veles és GM Deale – elképesztő eredményeket tudott elérni szoftveres 3D-motorokkal.
A konzol emellett visszafelé kompatibilis volt a korábbi Game Boy generációkkal, és a homebrew-közösség is hamar rálelt a rendszer korlátait feszegető kreatív lehetőségekre. Emulációs projektek, technikai demók és új, független fejlesztésű játékok jelennek meg még napjainkban is, a GBA így bő két évtizeddel a megjelenése után is aktív platform maradt.
Érdekes kérdéseket vet fel, hogyan befolyásolta az ARM architektúrára váltás a Nintendo későbbi hardvereit, illetve hogyan sikerült egy ilyen összetett gépet működtetni mindössze két AA elemmel. Vajon melyek voltak azok a technikai és kreatív döntések, amelyek a GBA sikereinek kulcsát jelentették?
