Cloudcroftban, Új-Mexikóban egy ambiciózus kezdeményezés indult a világegyetem feltérképezésére, amelynek középpontjában számos galaxis pontos helyzetének és távolságának megmérése áll. A program célja egy egymillió legfényesebb galaxisból álló 3D-s világtérkép összeállítása volt. Ehhez több lépésben, fotózások és speciálisan készült fémlemez-replika segítségével dolgozott egy elkötelezett csapat, amely minden egyes galaxishoz egyedi optikai szálas vételezést szervezett.
A folyamat során különös hangsúlyt kapott a mérnöki leleményesség, hiszen a modern automatizáció helyett az emberi precizitásra épültek. Eredményeik lehetővé tették, hogy első alkalommal pillanthassuk meg a galaxisok elrendezését kozmikus léptékben, és ezzel új eszközök nyíltak meg a természet erőinek vizsgálatára.
Az összkép azonban nem teljes: a feltérképezett galaxisok mellett ott húzódik valami, amit nem láthatunk. A sötét anyag rejtélye megoldatlan marad; jelenlétét csak a galaxisok szerkezetéből, gravitációs hatásokat vizsgálva sejthetjük. A kutatók a Hubble űrtávcső segítségével keresik a rejtőzködő összetevőt, miközben új módszerekkel próbálják feltárni a láthatatlan univerzumot. Felmerül a kérdés: létezik-e mód arra, hogy valaha is láthatóvá váljon az, ami most az éjszaka sötétjében bújik meg?
