Képzeljük el, hogy egy hétköznapi futár egy csomaggal találja magát Raccoon Cityben, miközben a várost zombiapokalipszis sújtja. Már az első jelenettől kezdve a feszültség, a horror és a groteszk humor egyedülálló keveréke szövi át az eseményeket, miközben a főszereplő naivan próbálja túlélni a teljes káoszt.
A történet nem a megszokott hőseink szemszögéből mutatja be a Resident Evil-univerzumot, hanem egy kívülálló túlélését követi nyomon. Részletesen bemutatásra kerülnek az emberi reakciók, amikor minden összeomlik: mit tenne az átlagember, ha egyszer csak mutáns szörnyek, férgektől hemzsegő zombik és fejetlen, tentakuláris monstrumok között kellene átverekednie magát?
A film vizuális világának egyik központi eleme a fagyos, sötét környezet, amely még baljósabbá teszi a helyzetet. Az atmoszférát tovább fokozza a különféle horror elemek megjelenése: torz babák, mutálódott állatok és tipikusan videojátékos jelenetek, miközben a főhős egyre jobban küzd a saját fertőzöttségével is.
Külön érdekesség, hogy a rendező rengeteg humort és önreflexiót épít be: hősünk tapasztalatlanul, szinte bénázva kezeli a fegyvereket, a csapat pedig szókimondóan elemzi, mi az, ami a játékokban működik, de a valóságban teljes kudarcot vall. Megjelenik az a kérdés is, milyen az, amikor a Resident Evil nem 1:1-es adaptáció, hanem szabadabban értelmezett univerzumban játszódik.
Felmerülnek olyan témák, mint az önfeláldozás, a személyes motivációk szerepe egy katasztrófában, a tudósok és a nagyvállalatok felelőtlensége, és hogy hogyan lehet túlélni, amikor minden a feje tetejére áll. A narrátorok pedig folyamatosan felteszik a kérdést: mitől is igazi Resident Evil egy Resident Evil-film?
