Az 1990-es évek legfurcsább és legérthetetlenebb videojáték-ellenőrzési és antipirátiás módszereit mutatja be a tartalomkészítő. Számtalan, mára már nosztalgikusnak számító PC-s játék eredeti példányán keresztül ismerhetjük meg, hogy milyen kreatív, helyenként bizarr trükkökkel próbálták a fejlesztők megakadályozni a játékok másolását.
Különféle mechanikus és vizuális eszközök jelennek meg, mint például színes kódok, kartonkorongok, vörös vizorral olvasható rejtett kódok és szimbólumok, amelyeket csak az eredeti játékcsomaghoz mellékelt fizikai segédletekkel lehetett megfejteni. Kérdéseket vet fel, hogyan formálta a kor technológiai szintje és a játékosok kreativitása ezeket a módszereket.
Megismerhetünk ikonikus címeket, ahol az antipirátiás megoldások szerves részét képezték a játékmenetnek, vagy ahol minden egyes elrontott próbálkozás után akár teljesen elakadhat a játék. Érdekes összehasonlításokat von a múlt és a jelen másolásvédelmi megoldásai között, miközben számos, ma már meghökkentőnek ható történetet mesél el régi játékos kihívásokról.
Az epizód végigkalauzol a klasszikus videojáték-történelem azon szeletén, ahol a fizikai és digitális világ találkozásánál születtek a legkreatívabb vagy legfurcsább antipirátiás védekezések. Felmerül a kérdés, vajon mennyiben határozták meg ezek a módszerek a korszak játékélményét, és hogy létezhetnek-e ma is hasonló, kreatív megoldások a digitális világban.
