Közép-Kelet-Ázsiában a Fülöp-szigetek kiemelt stratégiai fontossággal bír mind a tengeri kereskedelem, mind a katonapolitikai versengés szempontjából. Az ország jelentősége nem csupán földrajzi elhelyezkedéséből fakad – a Dél-kínai-tengeren évente ötezer milliárd dollárnyi áruforgalom halad át, miközben a Fülöp-szigetek, Tajvan és Japán együtt egy létfontosságú tengeri akadályt alkotnak Kína nyugati partjai előtt.
Kína és az Egyesült Államok között komoly erőfitogtatás zajlik a térség feletti befolyás megszerzéséért, amely során mindkét nagyhatalom igyekszik rávenni Manilát a saját oldalára állásra. Katonai szempontból az első szigetlánc jelentősége és a stratégiai átjárók – például a Luzon-szoros – adnak új értelmet a geopolitikai vitáknak.
Gazdasági téren is erős a versengés: miközben Peking infrastrukturális befektetésekre és a Belt and Road kezdeményezésre alapozza ajánlatát, Washington elsősorban biztonsági garanciákkal és fegyvereladásokkal igyekszik megnyerni a Fülöp-szigetek vezetésének bizalmát. Az ország vezetői ugyanakkor mindkét nagyhatalom ígéreteivel körültekintően bánnak, különösen a kínai kölcsönök kockázatai és a térségben tapasztalható kínai katonai agresszió tükrében.
Harmadik erőként Japán is komoly szerepet vállal a Fülöp-szigetek modernizálásában: infrastruktúra-fejlesztési programjaival és a frissen kötött katonai együttműködési megállapodásokkal arra törekszik, hogy az ország önállóságát, valamint saját regionális pozícióját erősítse.
A térségben zajló események számos kérdést vetnek fel: milyen irányba fordul a Fülöp-szigetek geopolitikai orientációja? Képes-e az ország megőrizni szuverenitását a nagyhatalmak szorításában, vagy végül valamelyik oldal mellett kötelezi el magát? Milyen hosszú távú hatásai lesznek ezeknek a döntéseknek a régió stabilitására?
