Japán keleti partvidékén egy látszólag átlagos napon minden megváltozik: egy hatalmas erejű földrengés rázza meg a térséget, majd pusztító cunami követi, amely valóságos katasztrófát zúdít a régióra. A fukusimai atomerőműben a rendszerek sorra meghibásodnak, a reaktorok túlhevülnek, és sorozatos robbanások rázzák meg a létesítményt.
Az események percről percre eszkalálódnak, miközben az operátorok versenyt futnak az idővel, hogy megakadályozzák a teljes katasztrófát, mivel az elektromos hálózat kiesik, az áramszünet elvágja a kommunikációs csatornákat, és a tartalék generátorokat is elsodorja a szökőár. Többször merül fel a kérdés: vajon milyen hibák vagy alultervezések járultak hozzá a tragédia kibontakozásához?
Az epizód részletesen bemutatja, hogyan szenvedett súlyos károkat az infrastruktúra, hogyan próbáltak a dolgozók kézzel vezérelni vészhelyzeti folyamatokat, és mivel kellett szembenézniük a sugárzás, a kommunikációs káosz és a politikai nyomás közepette.
Különös hangsúlyt kapnak a drámai egyéni döntések és a japán társadalmi válaszreakciók, miközben lakosok tízezrei kényszerülnek menekülésre, és egész közösségek tűnnek el egyik napról a másikra. A történet rávilágít arra is, hogy a technológiai fejlődés és a természeti katasztrófák összefonódása milyen sebezhetővé tesz még egy modern társadalmat is.
Vajon mennyire volt elkerülhető a végzetes láncreakció? Milyen döntések és véletlenek álltak a tragédia hátterében? És milyen hatással volt mindez a nukleáris energia megítélésére világszerte, illetve a modern társadalom önbizalma a technika feletti kontrollban?










