Az észak-japán Fukusima térségének sorsa 2011 óta drámai változásokon ment keresztül. A térséget érintő atomerőmű-baleset hatásait nemcsak a magas sugárzási értékek, hanem a kényszerű kitelepítések, a szociális háló szétszakadása és a helyi kultúra elnéptelenedésének folyamata is meghatározza.
Az érintett települések – köztük a Tsushima falu – régi lakói még mindig várják a végleges bírósági döntést, miközben életük ideiglenes otthonokban vagy bizonytalan körülmények között telik. A környezet megtisztítása világszinten is példa nélküli vállalkozás: több centiméternyi talajtól kezdve az egész falvakon át mindennapjaik szimbólumai – kertek, házak – tűnnek el végleg.
Sokak számára a radioaktivitás miatti egészségügyi félelmek és a kormányzati kommunikációval szembeni bizalmatlanság legalább akkora problémát jelent, mint a mindennapi élet elveszítése. Felvetődik a kérdés, mennyire lehet visszatérni az egykori élethez, ha a talaj, az épületek, sőt, az emberek múltja is szennyezetté válik. Az is vizsgálatra kerül, hogyan változott meg az állami szervek hozzáállása az információközléshez, milyen feszültségek láthatók az áldozatok, a helyi közösségek, illetve a hatóságok között.
Külön kitérnek arra is, milyen konfliktusokat okoz az óceánba kiengedett radioaktív víz ügye, mit jelent mindez a helyi halászoknak, és hogyan reagálnak a környező országok. Az is szóba kerül, hogy a súlyos baleset ellenére Japánban újraindultak más atomerőművek, ami további vitákat generál.
