Állítólag már több mint 2000 évvel ezelőtt is ismerték annak a lehetőségét, hogy létezik friss víz az óceánok alatt. Egy római földrajztudós beszámolója szerint egyes part menti területeken a helybeliek speciális technikával szereztek be iható vizet a tengerből, de a tudomány csak a 20. században igazolta, hogy tényleg található ilyen víz a tengerfenék alatt.
A történészek és geológusok különös felfedezései az 1970-es években Massachusetts és New Jersey partjai közelében kezdődtek, amikor az óceánfenék alól vett minták meglepően kevés sót tartalmaztak. Ez a megdöbbentő eredmény elindította azokat a kutatásokat, amelyek során feltárták a tenger alatti édesvízi víztárolók, az akviferek létezését szerte a világ különböző partjai mentén.
Habár ezekben az akviferekben rengeteg víz található, a hozzájuk való hozzáférés rendkívül költséges és technológiailag kihívást jelent. Az elektromágneses szkennelés alkalmazása segít az ilyen tározók feltérképezésében, de a pontos tartalom meghatározása fúrást igényel, ami komoly befektetést kíván.
A videó kitér arra is, hogy hogyan kerülhetett ez a víz az óceán mélyébe – szóba kerül az eső- és olvadékvizek, valamint a jégkorszakokban feltöltődött föld alatti rendszerek elmélete. Ugyanakkor szót ejtenek a jövő kihívásairól is, például a vízminőségről, a sótalanítás szükségességéről, valamint arról, hogy mekkora szerepe lehet ezeknek az óceán alatti forrásoknak a globális vízellátásban.
