A videó izgalmas kérdésekkel indít: miért tűnik unalmasnak egyes történetek közepe, amikor az elejük és a végük jól meg van tervezve? Ez az egyik leggyakoribb írói probléma, amelyre egy 19. századi német drámaíró dolgozott ki forradalmi megoldást.
Gustav Freytag piramisszerű szerkezetét ismerteti a narrátor, amely öt egyértelmű részre tagolja a történeteket: bevezetés, emelkedés, csúcspont, bukás és katasztrófa. A példák között klasszikus tragédiák, mint a Rómeó és Júlia vagy a Hamlet kerülnek említésre, de szó esik a modern történetmesélési technikákról is.
Különösen érdekessé teszi a témát a videó azzal, hogy a csúcspontot nem a végső összecsapásként, hanem a történet közepére helyezett, mindent megfordító fordulópontként értelmezi. Ez alapjaiban fogalmazza újra, hogyan gondolkodjunk történetszerkezetben, és miért olyan erőteljes a jól kivitelezett középső fordulat.
Felmerül a kérdés, hogy a klasszikus szerkezetek – mint a Freytag-piramis – mennyire alkalmazhatók a mai, nem-lineáris vagy épp karakterközpontú narratívákban. Vajon mennyire kell ragaszkodni a régi szabályokhoz, vagy mikor törhetjük meg őket? A videó betekintést ad abba is, hogyan segíthet az ilyen szerkezetek ismerete a kezdő íróknak saját történeteik megalkotásában.
