A történet a harmincas évek Chicagójába repít vissza, ahol Frankenstein és Dr. Euphrronius egy női társ megalkotásán dolgoznak. Ez a különös páros egy meggyilkolt nő életre keltésével új szikrát gyújt a klasszikus Frankenstein-mítoszba.
Az alkotás sajátosan ötvözi a Mary Shelley eredeti művéből ismert karaktereket és a menyasszony figurájának friss, merész vízióját mutatja be. Ezúttal a film fókuszába kerülő új karakter valódi személyiséget, hangot és érzelmeket kap, ahogy Jesse Buckley alakítja a szerepet – időnként verses formában szólal meg.
Maggie Gyllenhaal rendezése nem fél megkérdőjelezni a Hollywoodra jellemző konvenciókat, miközben nagy költségvetéssel és látványos díszletekkel idézi meg a korszak hangulatát. A film egyaránt felveti azt a kérdést, hogy mennyire térhet el egy klasszikus történetfeldolgozás a hagyománytól, valamint hogy helyet kaphatnak-e erős női hangok a műfajban.
Felpörög a szerelmi szál, a nyomozás, valamint a társadalmi változások is a cselekményben. Több jelenetben megjelenik Mary Shelley és az 1930-as évekbeli menyasszony párbeszéde, így időnként már-már bonkersztikus, szürreális irányba viszi a filmet a rendező.
Összességében a szabadon szárnyaló művészi vízió, az eredeti szerkesztés és a kiemelkedő színészi alakítások mind-mind azt a kérdést feszegetik: valóban támogatjuk-e a bátor, újító filmeket, vagy inkább visszahúzódunk a jól ismert formulák mögé?
