Egy kis, csendes Santa Monica-i utcában az 1970-es évek végén egy építész meghökkentő bővítést tervezett saját otthonához, amelyet különleges anyagválasztás és radikális formai megoldások jellemeztek. Az ipari eredetű anyagok, mint a hullámlemez, a drótháló és a beton, a környék lakói számára botrányos látványt nyújtottak – egy szomszéd akár pert is indított „rondító” hatása miatt. A bővítés viszont a kortárs építészeti közösség körében hatalmas visszhangot váltott ki.
Frank Gehry ekkor már két évtizede tevékenykedett a szakmában, ennek a személyes kísérletnek a során azonban eltávolodott a modernista hagyománytól. Újraértelmezte az anyaghasználatot, játékosan kezelte a formákat, és művészek inspirációját keresve alakította át a hétköznapi alapanyagokat szoborszerű, dinamikus kompozíciókká. A kreatív feldolgozás megmutatkozott bútorain is, például az Easy Edges kartonkollekcióban és a jellegzetes Fish Lamps lámpáiban.
A videó bemutat olyan jelentős épületeket is, mint a minnesotai Weisman Art Museum és a bilbaói Guggenheim, ahol Gehry acélburkolatokkal, reflektív felületekkel és hullámzó, szinte mozgó formákkal kísérletezett. A víz, a környezet és a funkciók dialógusa minden munkájában fontos szerepet kapott; a kollíziók, a „zajos” és „csendes” felületek feszültsége visszatérő elemek.
A prágai Dancing House és a MIT Stata Center is példát ad arra, hogyan idézte meg Gehry a mozgás, az ütközés és a kubizmus vizuális világát. Többszörös nézőpontokat, szétbontott és újraszerkesztett épületrészeket, váratlan formakaraktereket alkalmazott, melyek révén a hétköznapi terekből váratlan, inspiráló műalkotások születtek. Ezekben az épületekben az anyagok és formák találkozása, valamint a hagyományos és modern elemek dinamikája jelentik a fő kérdéseket.
