1959-ben Algériában a szemtanúk szerint a francia hadsereg különleges, toxikus gázokat vetett be barlangok és rejtekhelyek ellen – civileket és harcosokat egyaránt érintve. Az elbeszélésekben visszatérnek a képek a fekete füstben fuldokló menekülőkről, a maró anyagok okozta szenvedésről, valamint arról, hogy sokan haltak meg, akiket utóbb nehezen lehetett azonosítani.
Az archívumok mélyén hadijelentések, parancsok, belső feljegyzések bukkannak fel, amelyek utalnak az engedélyezett vegyi fegyverhasználatra, külön fegyveres egységekre, részletes hadműveleti logokra és a gáz összetételére. Mindeközben tart az elhallgatás és a történelmi felelősségvállalás hiánya. A dokumentumfilm különböző nézőpontokból mutatja be, hogyan akadályozzák meg egyes dokumentumok nyilvánosságra hozatalát a mai napig.
A kutatásban megszólaló történészek és szakértők a gázok összetételét, hatásmechanizmusát, valamint ezek jogi és morális vetületeit is körüljárják. Szóba kerül, hogy a használt anyagok több generációra visszanyúló egészségügyi következményeket is okoztak, miközben a civil lakosságnak kevés lehetősége volt a túlélésre.
A film továbbá felteszi a kérdést: mennyire lehet hiteles egy ország történelmi feljegyzése, ha túlélők és kutatók beszámolói éles ellentétben állnak a hivatalos narratívával? Hogyan lehet szembenézni a múlttal, ha kulcsfontosságú dokumentumokat továbbra is titkosítanak, és az áldozatok leszármazottai még mindig nem kaptak elismerést vagy magyarázatot?
A múlt feltérképezésével és a trauma bemutatásával a dokumentumfilm a koloniális erőszak, a titkos fegyverprogramok és a felelősségvállalás kérdéseit is középpontba helyezi – felvázolva a mai napig húzódó következményeket.
