Franciaország és Azerbajdzsán kapcsolata az utóbbi években jelentősen megromlott, miután Franciaország támogatta Örményországot a két ország közötti konfliktusban. Korábban együttműködésüket a diplomáciai udvariasság és a „kaviárdiplomácia” jellemezte, amikor Azerbajdzsán különböző kedvezményeket és ajándékokat kínált befolyásos külföldi személyeknek, hogy növelje saját nemzetközi befolyását.
2020 után azonban a viszony fagyossá vált, különösen azóta, hogy a francia szenátus kiállt a hegyi-karabahi örmény közösség mellett, majd Franciaország védelmi megállapodásokat kötött Örményországgal, és katonai felszereléseket biztosított számára. Azerbajdzsán ezt provokációnak tartva nyíltan Franciaország ellen fordult és igyekezett gyengíteni annak pozícióját.
Érdekes kérdés, hogyan próbálja Azerbajdzsán antikolonialista, kifejezetten frankofób narratívákat terjeszteni különféle nemzetközi fórumokon. Létrehozta a BIG nevű kezdeményezést, amely a francia tengerentúli területek függetlenségét propagálja, így támogatva többek között Új-Kaledónia, Martinique vagy Francia Guyana szeparatista mozgalmait. Az is felvetődik, hogy mennyire valósak a célkitűzéseik, illetve milyen politikai motivációk húzódnak a háttérben.
Felszínre kerül, milyen hatással vannak ezek az erőfeszítések a francia belpolitikára, az Európai Unióhoz való viszonyra, és hogy a vádak – miszerint Franciaország neokolonialista módon bánik külbirtokaival – hogyan rezonálnak a nemzetközi diplomáciában. Eközben az is kérdés marad, vajon képes-e Azerbajdzsán ténylegesen befolyásolni Franciaország tengerentúli területeit és Európa hosszabb távú stratégiáit.
