A kvantumszámítógépek világában forradalmi áttörés zajlik, amelynek középpontjában a Xanadu új fejlesztése áll. A kanadai startup fotonikus kvantumszámítógépe mindössze két perc alatt oldott meg egy olyan problémát, amelyhez a világ leggyorsabb szuperszámítógépének több mint hétmillió évre lenne szüksége.
Ezek a gépek fényt – pontosabban fotonokat – használnak, ami lehetővé teszi a szobahőmérsékleten való működést, elkerülve a hűtőrendszerek óriási energia- és térigényét. A fotonikus megközelítés stabilabb, könnyebben skálázható rendszereket eredményez, amelyeket optikai szálakkal egyszerűen hálózatba lehet kötni.
Az új rendszer alapjait és működését vizsgálva felvetődik, hogy hogyan tudunk fotonokkal különböző kvantumállapotokat létrehozni, és hogyan lehet ezeket információfeldolgozásra alkalmazni. Szó esik a szuperpozíció, az összefonódás és a csúcstechnológiás mérési eljárások fontosságáról is.
Az ismeretterjesztő anyag bemutatja az Aurora kvantumszámítógép szerkezetét, amely négy fotonikus szerverracket köt össze száloptikán keresztül. Fókuszba kerül a modularitás, a hálózatosság és a skálázhatóság, amelyek az ilyen típusú kvantumadatközpontok jövőjét jelenthetik.
Felmerülnek a fő kihívások is: hogyan lehet tovább csökkenteni az optikai veszteségeket, milyen nehézségeket okoz az adatok hibatűrése, és hogyan lehet majd a gyakorlatban összekapcsolni több ilyen kvantummodult. Az iparág fő kérdése, hogy mennyire közelítünk egy valóban működő, széles körben használható kvantumadatközpont létrehozásához, és miként lehet ennek az extrém szintű teljesítménynek gyakorlati hasznot szerezni.
