A múlt heti, nagy visszhangot kiváltó videó után a szerző visszatér, hogy árnyalja és pontosítsa a témát: mennyiben felelősek a fosszilis tüzelőanyagok, illetve a mezőgazdaság és földhasználat a globális felmelegedésért. Felveti, hogy a közelmúltban publikált tanulmány más mérési módszert alkalmaz, mint a tudományos főáramot képviselő szervezetek, például az IPCC.
A főbb nézetkülönbségek között szerepel a földhasználathoz köthető szénkibocsátás elszámolása, az aeroszolok hűtő hatásának kezelése, valamint a különféle globális felmelegedési mutatók használata. Arról is szó esik, hogy a komplex mérési módszerek eltérő eredményekre vezethetnek, ami látványos szakmai vitákat generálhat.
Az elhangzó kérdések között előtérbe kerül, hogy milyen hosszú távú hatásai vannak a különböző kibocsátásoknak; hogyan működik a szénciklus a természetben, illetve az emberi beavatkozások miként befolyásolják azt; valamint hogy az ipari és energetikai átállás változtathat-e gyorsan a jelenlegi folyamatokon.
A szerző kitér rá, hogy bár lehet vitázni a mérési módszerek és a számítási elvek részletein, a tudományos konszenzus egyértelmű: az emberi eredetű üvegházhatású gázok, ezen belül is főleg a fosszilis tüzelőanyagok égetése áll a gyorsuló éghajlatváltozás hátterében.
