Bolygók, csillagok, galaxisok – mind forognak. De vajon maga a világegyetem is lehet-e forgásban? Gondolatkísérletek, sőt, komoly tudományos elméletek foglalkoznak ezzel a kérdéssel már Newton óta, egészen a mai kutatásokig.
Az utóbbi időben egy új tudományos publikáció azt állítja: a forgó univerzum ötlete segíthet megoldani a jelenlegi kozmológiai válságot, az úgynevezett Hubble-feszültséget, vagyis a világegyetem tágulási sebességének mérési problémáját. De vajon tényleg létezhet ilyen egyszerű megoldás egy ekkora probléma esetén?
A fizikusok által eddig kidolgozott modellek, például a Lambda CDM, nem tartalmaznak univerzális forgást, míg mások, mint Gödel híres matematikai megoldása, fizikailag irreális eredményekhez vezetnek. Felmerül tehát a kérdés: lehetséges-e, hogy a világunk halványan, hihetetlenül lassan forog, és ez okozza az eltéréseket a különböző kozmológiai mérésekben?
Direkt bizonyíték azonban még mindig hiányzik erre az elméletre, és az is kérdéses, hogyan lehetne egyáltalán mérni a világegyetem esetleges forgását. Az elméleti lehetőségek mellett a kutatás gyakran kicsúszik a mérési lehetőségekből: például egy 500 milliárd éves teljes fordulat még a legérzékenyebb távcsövekkel is kimutathatatlan elmozdulásokat jelentene.
A videóban az elméleti háttér mellett röviden szó esik arról is, hogy milyen kísérleti vagy közvetett utakat próbáltak a tudósok már keresni: például a galaxisok irányultságának statisztikáját vagy a kozmikus mikrohullámú háttér esetleges tengelypreferenciáját. Ezek a próbálkozások mindeddig nem adtak egyértelmű választ.
