Egy meglepő látvány fogadja a kíváncsi felfedezőt egy erdő közepén: két hatalmas parabolaantenna magasodik egy elhagyatott kutatóállomás épülete fölé. Csak hideg, ablak nélküli, fehér falú szerkezetek maradtak, az értékes berendezéseket már régen elszállították innen.
Az 1970-es években az AT&T amerikai telekommunikációs óriásvállalat építette a Woodbury Earth Stationt, amelynek elsődleges célja műholdas telefonhívások sugárzása és fogadása volt. A különleges természeti képződmény, egy több száz méter mély üreg, ideális helyszínt biztosított a rádiójelek zavartalan vételére, az elektromágneses zavaroktól mentes környezetben.
Néhány év aktív működés után azonban, a technológia gyors fejlődése miatt, a létesítményt elhagyták, de ezzel nem zárult le a hely története. A kilencvenes években a SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence) nonprofit intézet vette át az irányítást, jelentős felújításokat végzett, hogy megvalósulhasson a Project Phoenix, amelynek célja intelligens élet jeleinek keresése a világegyetem távoli részeiben.
Részletesen szó esik azokról a műszaki fejlesztésekről, amelyek lehetővé tették az antennák precíz irányítását, valamint a „FUD” (Follow-Up Detection) rendszer fontosságáról, amely más állomások észleléseit volt hivatott ellenőrizni. Említésre kerül egy izgalmas, szinte tudományos szenzációként várt, később félreértett jel – és a dráma, ahogyan a berendezés egy kritikus pillanatban működésképtelenné vált.
Témák: milyen módszerekkel próbálnak intelligens életre utaló jeleket találni, milyen technikai kihívások és félreértések merülhetnek fel egy ilyen keresés során, és miért izgalmas továbbra is a világegyetem titkait fürkészni.
