Az időérzékelésünket teljesen átalakítja annak tudata, hogy a Föld forgása régen jóval gyorsabb volt, és a napok hossza mindössze 18 óra 41 percig tartott. Ezt legfőképpen a Föld és a Hold közötti gravitációs kapcsolat alakította ki, amely hosszú évmilliárdok során lassította bolygónk forgását, miközben a Hold egyre távolabb sodródik tőlünk.
A Hold kialakulásának története sem mindennapi: egy ősi ütközésből származik, amelynek során egy Mars méretű égitest csapódott a Földbe, létrehozva egy izzó törmelékgyűrűt, amelyből a Hold megszületett. A gravitációs erők a még képlékeny felszínét formálták, és ezt a „fosszilizált dudort” ma is megfigyelhetjük.
Távolabb a Naprendszerben a fagyos Triton hold is előkerül, amely nemcsak a leghidegebbként ismert objektum, hanem különös, visszaverő felszíne miatt a legfényesebbek közé tartozik. Külön érdekesség, hogy eredetileg a Kuiper-öv vándora lehetett, amelyet a gravitációs erők tereltek végül a Neptunusz körüli pályára.
A Nap, bár átlagosnak tűnik a galaxis óriási csillag-arzenáljában, mégis páratlan jelentőségű: mérete, hőmérséklete és stabilitása épp megfelelő ahhoz, hogy élet alakulhasson ki bolygónkon. Valódi „arany középút”, amely nélkül más lenne a Föld sorsa.
Végül a neutroncsillagok világába vezet el a történet: ezek a csillagrobbanások után hátramaradó elképzelhetetlenül sűrű égitestek a fizika határait súrolják, óriási tömegüket parányi térfogaton belül tartva. Ezek az objektumok szemléltetik, hova juthat az anyag, ha a világegyetem extrém erői formálják.
