Az emberiség évtizedeken át csak feltételezte, hogy létezik egy láthatatlan, bolygóméretű energiamező, amely nagyban befolyásolja Földünk légkörének szerkezetét és a bolygónk életképességét. Különféle rejtélyes jelenségeket — mint például a sarki fény vagy az atmoszférából szuperszonikus sebességgel távozó töltött részecskék — mindannyian tapasztalunk vagy tanulmányozunk, azonban sokáig nem volt világos, mi hajtja ezeket a folyamatokat.
Ahhoz, hogy megértsük ezt a titokzatos mezőt, az úgynevezett ambipoláris mezőt, a kutatók a plazma viselkedését és az ionoszféra szerepét vizsgálják. A NASA Endurance küldetése lett az első, amely közvetlenül is mérni tudta ezt a gyenge, de létfontosságú elektromos potenciált bolygónk körül. Az újonnan feltárt ambipoláris mező a Föld mágneses és gravitációs mezejéhez hasonlóan a felszín felett, az ionoszférában húzódik, és közvetlen hatással van arra, milyen részecskék és milyen ütemben szöknek el az űrbe.
A videó különös hangsúlyt fektet a Vénuszhoz való hasonlóságok és különbségek kutatására. Miért vált a Vénusz száraz, lakhatatlan bolygóvá, miközben a Földön fennmaradt a víz? A válasz részben a két bolygó eltérő elektromos potenciáljában keresendő, amit az európai Venus Express küldetés is alátámasztott.
A NASA missziójának során Svalbardból indították a speciális mérőrendszert, amely rendkívüli érzékenységével végre képes volt észlelni Földünk saját, mindössze 0,55 voltos térerejét. Ez a mérföldkőnek számító felfedezés új tudományos kérdéseket vet fel az atmoszféra fejlődésének dinamikájára, a bolygók lakhatóságára és az élet fennmaradására vonatkozóan.
Érdekes dilemmákat tár fel a videó, például hogy a Föld légkörének ezen lassú, de folyamatos szökése milyen hosszú távú változásokat hozhat, vagy hogyan segíthet az ambipoláris mező megőrizni a vizet és fenntartani a klímát. Minderre a jövőbeli vizsgálatok keresik majd a választ.
