Az ukrajnai fenyőerdők mélyén egy férfi, Michael, arra vállalkozik, hogy a tél beállta előtt egy teljesen titkos föld alatti kunyhót építsen kizárólag kéziszerszámokkal. A projekt alapja egy kidőlt fa tuskója, amely elrejti a bejáratot, és első védelmet nyújt a kíváncsi szemek elől.
A menedék önellátó rendszerként készül: Michael saját kutat ás, amelyet egy bonyolult, több rétegből álló természetes anyagokkal, például faszénnel és mohával szűrt vízszűrővel tesz ihatóvá. A hőszigetelés, a föld alatti fűtés és a mennyezeti álcázás mind komoly kihívást jelentenek, főleg, hogy minden anyagot a környezetből kell beszerezni és feldolgozni.
Az építkezés a polízhiai gleccseralapú talaj változatos rétegein át halad: a felszíni laza homok segíti a vízelvezetést, míg a mélyebben található sűrű agyag a hő megőrzésében játszik kulcsszerepet. A kunyhó alapterülete kicsi, de minden részletét úgy tervezi meg, hogy ott alvóhely, vízforrás, főzőhely és mozgástér is legyen.
A menedék építésénél Michael a kelet-európai földalatti menedékhelyek, például a Zamlanka hagyományára támaszkodik, amelyek évszázadokon keresztül védelmet nyújtottak a helyi közösségeknek. Az építés során számos ősi technikát ötvöz a modern gyakorlati megoldásokkal, miközben minden egyes elem (például a tetőszerkezet, kéményzárás, álcázás) új problémákat vet fel, és kreatív megoldásokat igényel.
