Ez a dokumentumfilm egy németországi kisváros hátterében játszódik, ahol a főszereplő – aki korábban a szélsőjobboldali, neonáci mozgalomhoz tartozott – most menekült fiatalokat edz futballedzőként. A történet kezdetén a férfi arról beszél, mennyire nehéz számára múltjáról őszintén beszélni, mégis fontosnak tartja, hogy edzőként megossza a csapatával, milyen ember volt régen, és miért dolgozik most pont velük.
Az edzések során nemcsak focizni tanulnak a fiatalok, hanem csapatmunkáról, kitartásról és közös célokról is – miközben életük súlyos kihívásaival is szembe kell nézniük, mint például a beilleszkedés, a hatósági eljárások, vagy akár az iskolai kudarcok. Bemutatásra kerülnek a menekültek egyéni útjai, Németországba vezető nehézségeik, valamint a rasszizmus, előítéletek és társadalmi feszültségek, amelyekkel szembesülnek.
Különböző családi háttérrel érkező emberek személyes történetein keresztül a film vizsgálja az előítéletek lebontásának lehetőségeit, a bűntudat és a megbánás témáját, valamint az újrakezdés reményét. A párbeszédekből kiderül, milyen nehézségekkel néznek szembe a helyi lakosok és a menekültek egyaránt, miközben próbálnak közös nyelvet és közösséget teremteni.
A film elgondolkodtató kérdései között szerepel, hogy lehetséges-e valódi változás és kiengesztelődés az egyéni múlt feldolgozása után, hogyan tudnak egymástól tanulni azok, akik különböző hátterűek, és vajon a sport képes-e feloldani a társadalmi feszültségeket ott, ahol a politikai, kulturális vagy személyes sérülések még erősen élnek.
