Az emberiség első intersztelláris kolonizációs flottája hosszú és összetett utazást tesz meg a Tau Ceti csillagrendszerből a 82 G. Eridani felé, de a felfedezés nem az érkezés pillanatával kezdődik, hanem a lassulás elhatározásával. A „Fleet Unity” expedíció nem egyetlen világot céloz meg, hanem komplett rendszereket kíván telepíteni, feltérképezni, és továbblépni, miközben a nyersanyagokat felhasználva újraépíti önmagát.
A fő flotta előtt egy kisebb, úttörő egység, a Vanguard Squadron teljesít szolgálatot: feladata, hogy megteremtse az infrastruktúrát, amely lehetővé teszi a később érkező milliók biztonságos landolását és lelassulását. Ők olyan „előőrsöt” építenek ki, amely nélkülözhetetlen az intersztelláris településhez: energia- és tömegelosztó rendszerek, sugárzásvédelmi architektúra, ipari hátország jön létre a lakhatás előfeltételeként.
A történet továbbá bemutatja, miként építkezik a flotta: először a Clotho nevű jeges holdon alakítanak ki bunkerszerű bázist, melyet a brutalitás helyett a hibák tolerálása és a kockázatcsökkentés vezérel. Ezt követi Lachesis, ahol a fémfeldolgozás és a szerkezeti elemek gyártása kezdődik, és végül Atropos, amely fontos volatilis anyagokkal látja el a kolóniát.
Nehézségek sorával szembesülnek: minden előre nem látott hibát, téves becslést vagy váratlan csillagászati tényezőt kezelni kell, miközben a fő flotta még csak közeledik. Felmerül többek között, hogyan lehet biztosítani a lassítás sikerét, hogyan kezelhetőek a váratlan veszélyek, és milyen infrastruktúra szükséges ahhoz, hogy egy új civilizáció teret hódítson egy idegen csillagrendszerben.
Közben az is megjelenik: az első érkezők nem várost, hanem működő rendszert építenek. A kérdések messzebbre mutatnak – miként lehet a teljes emberi társadalmat átvinni csillagközi távolságokra, és mi a túlélés záloga egy ismeretlen világ peremén?
