A Final Fight Revenge különleges helyet foglal el a játéktörténelemben: ez volt az egyetlen második valódi árkádverzió a népszerű Final Fight sorozatban, de előzményeihez képest markáns újítást – és egyúttal megosztó változtatást – hozott.
Az 1980-as évek végén hatalmas ismertségre tett szert a klasszikus 2D-s „beat ’em up” stílus, amelynek sikereit a Capcom számos platformon próbálta továbbvinni. Ám a 90-es évek végére, a 3D technológia térhódításával egyre több kiadó próbálta sikersorozatait a korszak divatosabb műfajaiba átültetni. Ennek a trendnek lett része a Final Fight Revenge is, amely már nem oldalt előrehaladó verekedős játék, hanem egy az egy elleni harcra épülő 3D-s verekedőjátékká alakult át.
Felmerül a kérdés, vajon mennyire szolgálta ez az irányváltás a sorozat hírnevét és elismertségét. Az új, poligon alapú grafika, a karakterek lekerekített, aránytalan megjelenése és a pályák szürkesége sokakat arra késztetett, hogy összevessék az egyébként korszakalkotó – már évekkel korábban megjelent – játékokkal, mint a Tekken 3 vagy a Soulcalibur, amelyek mind grafikában, mind hangulatban erősebb teljesítményt nyújtottak. Érdekes kérdés, hogy a játékmenet vajon felül tudta-e múlni a vizuális hiányosságokat, vagy itt is hasonló kompromisszumok születtek.
Milyen indokok vezérelhették a Capcomot, hogy egy 10 éves sikertörténet után éppen egy ilyen úttörő, de vitatott koncepcióval zárja le a Final Fight árkádkorszakát? Az is izgalmas felvetés, hogy az új formátum bevezetésével vajon sikerült-e megőrizni azokat a játékelemeket, amelyek miatt az eredeti epizód legendává vált. Ezek a kérdések teszik igazán izgalmassá a Final Fight Revenge megítélését a retro játékvilágban.
