Kreatív, véres halálesetek és vad horrorjelenetek teszik emlékezetessé a Final Destination Bloodlines című filmet, amelyet egy szenvedélyes mozinéző csapat beszél ki – helyszíni élményeikkel és saját rettegéseikkel fűszerezve.
A franchise hatodik részét az egyik leglátványosabb, legszórakoztatóbb nyitójelenet indítja, amely meglepő időugrással az 1960-as évekbe repíti a nézőt. A történet középpontjában új karakterek, generációs kapcsolatok, látványos halálesetek és feszültséggel teli halál-láncolatok állnak.
A szereplők a véletlenszerű, dominószerű események miatt szinte folyamatos szorongásban élnek. Érdekes kérdést vet fel, lehet-e sorsunkat elkerülni, ha előre látjuk a végzetünket, illetve hogyan tud valaki mégis újra harcba szállni a halállal egy már-már önálló figuraként mozgó gonosz erő árnyékában.
Kiemelkedik Tony Todd rövid, de hatásos szereplése, aki nemcsak ikonikus horror-múltja és karaktere miatt figyelemre méltó, hanem különleges érzelmi súlyt is ad a filmnek. Sarkos vélemények hangzanak el a színészi teljesítményekről, a cselekmény logikájáról és a műfaji túlzások vállalásáról is, miközben a nézők magukat is megkérdőjelezik: miért jó érzés nézni, ahogyan kreatív módon hullanak a karakterek?
A megbeszélés során a franchise múltbeli elemeit, ikonikus jeleneteit és visszatérő motívumait is sorra veszik, miközben felfedik: a hangulat, a látványos gore és a túlzó ötletesség lettek a sorozat igazi védjegyei.
