Az előadás egy személyes perspektívából indul, ahol a szerző a fia jövőjén mereng, és arra buzdítja a következő generációt, hogy saját útjukat válasszák, ahelyett hogy mások által kijelölt nyomvonalon haladnának. Felvetődik annak szükségessége, hogy a mai fiatalok rendkívül sokféle krízishelyzetre reagáljanak, legyen szó környezeti, gazdasági, pandémiás vagy technológiai (például az AI vagy a robotika térnyerése) kihívásokról.
Szó esik arról, hogyan lehet hagyományos vállalatokban is innovációt teremteni frugalitással, vagyis a rendelkezésre álló eszközök leleményes felhasználásával. Megjelenik egy esettanulmány is, ahol egy kezdeményezés nonprofit szervezetből startup, majd végül nagyobb szervezetté fejlődött, több tucat induló vállalkozást inkubálva és jelentős térségi hatással.
Az előadó példákon keresztül mutatja be a generációk közti különbséget: míg a jelenlegi fiatalok már digitális korban nőnek fel, addig az idősebbek még analóg világban szocializálódtak, ami kíváncsiságra és alkalmazkodóképességre tanította őket.
Kiemelt téma a bukástól való félelem: a meg nem próbálás nagyobb hibának tűnik, mint a kudarc. Felmerül az antifragilitás eszméje – nem elég ellenállni a nehézségeknek, tanulni is kell belőlük.
A jövő munkahelyei és az ehhez szükséges készségek is terítékre kerülnek, különösen az úgynevezett T-formájú tudás, amely a szakmai ismeretek és a szociális kompetenciák ötvözését jelenti. Külön szó esik az olvasás, az önképzés és a folyamatos tanulás, mint iránytűk, fontosságáról.
Az előadás végén az olasz vállalkozói attitűd, a közösségi felelősségvállalás, a visszaadás vagy továbbadás (give back/give forward) szerepe is központi szerepet kap, miközben hangsúlyozza az önálló, felfedezői attitűd erejét az útkeresésben.
