A The Long Walk című film a túlélés és az emberi kitartás rendkívül sötét oldalát tárja a néző elé. Az alkotás Stephen King legendás regényéből merít, és egy fiatal fiúkból álló csoport történetét követi, akik évről évre egy élet-halál versenyen vesznek részt: hosszú sétájuk során csak akkor élhetnek túl, ha tartani tudják a meghatározott tempót, ellenkező esetben végzetes büntetés vár rájuk.
Különösen megrázóak azok a jelenetek, amikor a film nem fordítja el a kamerát a szenvedéstől, hanem hagyja, hogy a néző teljes mértékben átélje az erőszak brutalitását. Itt nincs helye hősies akciójeleneteknek; az erőszak mindig kegyetlen és valóságos.
Érdekes megfigyelni, miként nő a feszültség már attól kezdve, hogy a főszereplők elindulnak az úton. A film végig kronologikusan követi őket, így a közönség is szinte együtt menetel a karakterekkel, akik között az idő múlásával valódi barátságok szövődnek. A néző mindvégig érzi a kilométerek súlyát, ahogy a fiúk egyre inkább kimerülnek.
Az alkotásban kiemelkedő színészi alakítások tűnnek fel, különösen Cooper Hoffman és David Johnson játéka kap nagyobb hangsúlyt. A katonai jelenlét és a kegyetlenül szigorú szabályok folyamatos nyomás alatt tartják a csapatot, miközben egy-egy pillantásban, gesztusban felsejlik az emberség és az egymáshoz való kötődés is.
Meglepő lehet, hogy az egész film mintegy 95%-ban az úton játszódik: a hosszú séták, a párbeszédek, az elhaladó járművek fenyegetése adják a keretet. Izgalmas kérdéseket vet fel, például: meddig bírja az ember a fizikai és lelki megpróbáltatásokat? Hogyan változik meg a viszonyunk a többiekhez, ha az életünk is múlik rajta?
