New York City utcáin és átmeneti otthonaiban rengeteg fiatal küzd a túlélésért a hajléktalanság és a létbizonytalanság árnyékában. Sokan közülük már gyermekkorukban szembesültek a lakhatási válsággal, ami komoly hatással van egész életükre, önértékelésükre és jövőbeli esélyeikre.
A történetekben előkerül az elhagyatottság, a családi nehézségek, az elszigetelődés érzései, valamint az anyagi problémák, mint a drága lakbérek és óvodai költségek, amelyek rendre kilátástalanságba sodorják a családokat. A harsány New York-i élet mögött sokszor elfeledett arcok, köztük anyák és gyerekek próbálnak megkapaszkodni a mindennapokban.
Megjelennek a tipikus előítéletek és tévhitek arról, hogy kik is a hajléktalanok valójában, miközben életük és mindennapjaik szöges ellentétei ezeknek a sztereotípiáknak. Sokan dolgoznak és próbálnak gondoskodni a gyerekeikről, miközben minden erejükkel küzdenek a hétköznapi stabilitásért.
A narratívák rávilágítanak arra, mekkora szükség lenne hatékonyabb támogató rendszerekre és érzékenyebb társadalmi szemléletformálásra. Felvetődik a kérdés, hogy vajon hogyan segíthetnének az intézmények, a politikai döntéshozók vagy éppen az egész közösség abban, hogy ezek a fiatalok és családok biztonságos, kiszámítható életet élhessenek.
