Ez a dokumentumfilm az izoláció és a magány különböző arcait mutatja be fiatalok vallomásain keresztül. Többen őszintén beszélnek arról, hogyan élik meg a társadalmi távolságot, még akkor is, ha mások között vannak, vagy rendszeresen jelen vannak a közösségi médiában.
Felmerül az önelfogadás kérdése és az a dilemma, hogy miért érzik magukat sokan kívülállónak vagy nem elég jónak, még akkor is, ha támogató családi vagy baráti háttérrel rendelkeznek. Szóba kerülnek a nemi szerepek, társadalmi elvárások, valamint a férfiak és nők magánnyal és érzékenységgel kapcsolatos eltérő élményei.
Fontos témák között szerepel, hogy a közösségi média miként erősítheti fel az elszigeteltséget, miközben egyszerre kínál kapcsolódási lehetőségeket is. A beszélgetések során szóba kerül a megfelelési kényszer és a testképzavar, valamint az, hogyan hat a szoros kapcsolatok hiánya az önértékelésre.
A film arra is keresi a választ, hogyan találhat kiutat az, aki úgy érzi, nem találja a helyét a világban, és milyen társadalmi, személyes és mentális eszközök lehetnek segítségére annak, aki magányosnak érzi magát. A helyszínek, személyes történetek és érzések együttese betekintést nyújt a fiatalkori magány összetett jelenségeibe.
