Az olaszországi Liguria hegyvidékén két barát, Davide és Matteo, radikális pályaváltással vág neki a biogazdálkodásnak. Korábbi irodai, autóipari munkájukat hátrahagyva vállalják a kihívást, hogy elhagyott földeket műveljenek meg, és saját kezűleg élesszék újra a térség mezőgazdaságát.
Az organikus gazdálkodás nehézségeit nemcsak a meredek domboldalak, a vadállatok és az infrastruktúra hiánya jelentik – a támogatási rendszerek is inkább a hagyományos, családon belül örökölt birtokokat segítik. Ezért az új generáció kénytelen önállóan boldogulni, miközben folyamatosan tanulják a szakma fogásait, gyakran digitális eszközökkel, online kurzusokkal és közösségi média felületekkel kombinálva a klasszikus tudást.
Olaszország-szerte egyre többen döntenek a vidéki élet és az organikus termelés mellett, még nagyvárosok, például Róma közelében is. A főváros mellett fiatal helyiek egy kooperatívát alapítanak, ahol elhagyatott földeket vesznek bérbe, és közös értékek mentén, közösségi projektekben vesznek részt, gyakran korábbi városi életüktől egészen eltérő szerepekben.
Felmerülnek fontos kérdések a jövő agráriumáról: Mi vonzza a fiatalokat vissza a földműveléshez? Hogyan lehet ötvözni a hagyományt és az innovációt egy fenntartható gazdálkodásban? Milyen társadalmi és gazdasági hatásai lehetnek egy ilyen mozgalomnak, amely egyaránt épít új technológiákra és helyi közösségekre?
