Ebben a humoros és önironikus videóban egy művész visszatekint korai digitális alkotásaira, amelyek körülbelül 2020-ban készültek, és értékeli saját, akkoriban hibásnak vagy hiányosnak ítélt munkáit.
A bemutatott képeken keresztül őszintén beszél arról, hol és hogyan vétett hibákat az anatómiában, a fény-árnyék viszonyokban, a színválasztásban, illetve a kompozícióban. Rávilágít, mennyire eltért néha a fejben élő koncepció a tényleges megvalósítástól, és milyen tipikus hibákat követett el például a kézrajzolás vagy a perspektíva terén.
A művész kiemeli, mennyit fejlődött az évek során, milyen tanulságokat vont le saját munkáiból, és mennyire fontos szerinte visszatekinteni a korai időszak küzdelmeire. Humorosan mutat rá, hogy egyes figurái akár mesterséges intelligencia generálta képeknek is tűnhetnének, vagy hogy néhány alkotás annyira elüt attól, amit ma készítene, hogy szinte bocsánatkérést érez irántuk.
Néhány mű igazán emlékezetes számára, különösen, ha később újrafestette őket, és látványos fejlődést tapasztalt saját stílusában és technikájában. Felmerül a kérdés, vajon melyek azok a hibák, amelyek a tanulás természetes velejárói, és mikor lesz egy festmény „kedvenc”, akár minden tökéletlenségével együtt is.
