Az elemzés középpontjában az a kérdés áll, hogy a fiatal férfiak politikai indíttatású támadásait inkább világnézeti meggyőződéseik vagy személyes válságaik vezérlik. Jillian Yang, a The New York Times vezető szerzője osztja meg tapasztalatait, amelyek során több nagy nyilvánosságot kapott erőszakos esetről is beszámol.
Az interjú során felmerül, hogy az elkövetőkről gyakran kiderül: társadalmilag elszigeteltek, munkanélküliek, vagy éppen órákat töltenek videójátékozással. Ezek a fiatalok ritkán hagynak hátra kifejezetten politikai tartalmú üzeneteket, néha még szavazáson sem vettek részt, így a motivációik jóval összetettebbnek tűnnek, mintsem hogy pusztán politikai ellentétekre vezethetők vissza.
A beszélgetés kitér arra is, hogy bizonyos támadások akár bármelyik politikai vezető ellen irányulhattak volna, és a merénylők személyisége, háttere sokszor rejtély marad. Párhuzamot vonnak az iskolai lövöldözések és a politikai gyilkossági kísérletek között, felvetve a kérdést: vajon miben különböznek és miben hasonlóak ezek a tragikus esetek?
Érdekes megközelítés az, hogy az ilyen elkövetők sokszor korábbi támadások elkövetőit tekintik példaképnek, motívumaik pedig leggyakrabban a társadalomból való kirekesztettség érzéséből, illetve a figyelem utáni vágyból erednek. A rendvédelmi szervek számára is óriási kihívás, hogy az ilyen nehezen előre jelezhető, egyéni tragédiákat megelőzzék.
