Az európai fiatalokat egyre erőteljesebben érinti a megélhetési költségek növekedése és a lakhatási válság, miközben a kontinensen a geopolitikai feszültségek is fokozódnak. Ennek kapcsán a hagyományos szociáldemokrata pártok, amelyek korábban a gyári dolgozók és szakszervezetek tömegbázisára támaszkodtak, az utóbbi évtizedekben egyre inkább háttérbe szorultak, nehezen találják meg új identitásukat.
A baloldal középső irányzatai, hogy alkalmazkodjanak a megváltozott gazdasági helyzethez, a piacbarátabb, globalizációra nyitott politikákat kezdték követni, azonban sokan ezt a ténylegesen egyenlőtlenséget előidéző neoliberális fordulatként értékelték. Ennek következtében jelentek meg országszerte radikális baloldali új pártok, amelyek főként a válságok közepette törtek fel.
A gazdasági megszorítások és a főáramú pártok társadalmi válaszainak elégtelensége felgyorsította a fiatal szavazók elfordulását a hagyományos baloldaltól. Az iskolákban, munkahelyeken és közösségi terekben ma már főként a zöld, radikális baloldali vagy új progresszív mozgalmakra figyelnek a 18-35 évesek. Eközben a migrációval, társadalmi igazságossággal kapcsolatos középpárti kompromisszumok tovább erodálják a klasszikus baloldali támogatást.
Az aktuális politikai környezet polarizálódása mellett a Közel-Keleten zajló konfliktusokra adott reakciók, a fiatalabb generációk háborús beavatkozással szembeni szkepticizmusa, valamint a tagoltabb és önazonosabb baloldali alternatívák is hozzájárulnak a baloldali eltolódáshoz. Kérdés marad, vajon ezek az új baloldali formációk képesek lesznek-e egységet teremteni, és meddig tarthat a jelenlegi lendületük.
